2017. augusztus 16., szerda

Fórizs Krisztián - #Szerelmes levél IV.

Az égbolt üveges volt és a Hold meztelen sugarait a felhők ölelgették szemtelenül. Eszméletlenül hiányoztál egy percig. Nem tovább, hiszen ennyire azért nem értem rá. Belerajzoltalak a füstbe és arra a hatvan másodpercre mindennél többet jelentettél.

Emlékszem az ajkadra és arra is, hányszor képzeltem el. Meg akartam kóstolni milyen ízű. Zavarba ejtett a gondolat, hogy megkaphatom az egészet. Puha volt, forró és tökéletesen passzolt az enyémhez. Telhetetlen voltam és bolond ezért mindened végigcsókoltam. El sem engedtük egymást abban a pár napban. Olyan érzés volt, mintha lenne otthonom.

Eszembe jutottak azok a félcsókok, amiket nem fejeztünk be. A hosszú pillanatokba nyúlt semmittevés, amit békésen pazaroltunk el egymás karjaiban. A csillagok, amiket még nem láttunk együtt és az ígéret, hogy megszámoljuk őket.

Ebben a hatvan másodpercben szerettelek.

Azonban mondanod sem kell, hisz tudom. Nem ez a megfelelő pillanat, mert valahogy mindig rosszul időzítettünk. Rosszkor találkoztunk és nem eleget. Választottunk és minden bizonnyal soha nem úgy, ahogy kellett volna. Persze minden rendben, jól vagyunk. Boldogok leszünk mással, máskor. Egyszerűen csak nem érünk rá most arra, hogy egymást szeressük. 

Öleléssel, SzívrohamGyárból


2017. július 28., péntek

Fórizs Krisztián - #Szerelmes levél III.

Vajon tarthat egy zuhanás örökké? Minden bizonnyal nem. Mégis hinni akarok abban, hogy mi együtt zuhanhatunk időtlenül. Imádni fogom azokat a mosolyokat amelyeket én kergetek majd az arcodra, ahogy szépen lassan azokból a vonalakból csoda lesz. Az én saját csodám. Hálás leszek az otthonomért, érted, a pólusok közötti semmittevésért ahol megpihenhetünk.

Mesélni fogok a bennem élő fagyról. Arról az üres térről ahol mindig tél van. Mesélni fogok arról, hogy milyen szívtelenül élni és arról is milyen régóta élek már itt. Arról, hogy ha fogynak a könnyek és szárad a szem úgy kopik el vele a szív is. Megígérem, hogy az utolsó apró darabból újra kivirágoztatom majd ezt a helyet, nekünk. Nagyon jól tudom, hogy te fogod elhozni számomra a nyarat, vagy az őszt ahol együtt hullhatunk majd a levelekkel. Inkább az utóbbit választanám, hiszen a szemedben születhetett ez az évszak is. Egyszerűen csak soha nem szabad elmúlnod. Ilyen egyszerűen boldoggá teszel idővel.

A türelmetlenségem szerintem már tagadhatatlan. Várni, várni, várni. Tudok várni csak már nem akarok. Meg akarom kóstolni az ajkad, az ölelésed, a kávéd, az örömkönnyeid, a békéd. Mindent akarok mindennel együtt.

Ha sárkány leszel, leszek majd a lovag.
Ha fehér leszel, leszek majd a fekete.
Ha Nap leszel, leszek majd a Hold.
Ha csillag leszel, leszek majd a sötét anyag. 

Mindenképpen ott leszek, szobahőmérsékleten.



2017. július 6., csütörtök

Fórizs Krisztián - Az emlékek roncstelepe / Az út

Ahogy a vízen sikló vonat
és az örömükben daloló fák. 
Imádták a záporokat,
na meg ha jó a lélekidom ár. 

Eme gőzös azonban tovább szaladt
hiszen én se itt akartam eltévedni.
Magamban kényelmesebb lett volna
egyszerűen csak elégetni.

A bőröndöm persze teli volt
amit még a hattyúk is megmosolyogtak.
Minden a vonattal együtt zakatolt
és ahogy közeledtünk, egyre többen motyogtak.

Lassan láthatóvá váltak a zuhanó hegyek.
Egyre csak jobban akartam rohanni. 
Tárt kapukkal várt az emlékek roncstelepe
ahol mindannyian megtanultunk zuhanni.


A kép forrása: www.pexels.com

2017. június 5., hétfő

Fórizs Krisztián - #Szörnyek vagyunk...

Tudok a fájdalmadról.
Tudok a könnyeidről.
Tudok a démonjaidról.
Szörnyek vagyunk. 
Túl sokat érzünk.


Rettegünk attól, hogy nem fognak minket viszont szeretni. Nehezen bízunk meg az emberekben, hiszen ennyi csalódás után már sokkal nehezebb elfogadni, ha valaki végigsimítja az arcod úgy, hogy közben nem tart kést a háta mögött. Igen, ez mind nehéz. Nehéz beszélni a problémáinkról, makacsok vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy mindent elbírunk egyedül. Szeretjük az egyedüllétet, és akár a magánnyal is megbarátkozunk. 


A kép forrása: https://9gag.com

2017. május 28., vasárnap

Fórizs Krisztián - #Szexeltünk vagy szeretkeztünk?

Szeretkezünk vagy szexelünk?

Vajon hányszor fordult már meg a fejünkben ez a kérdés amikor a párunkra néztünk?

És végül is mit is jelent szexelni?


Van a nő, meg van a férfi és anatómiai okokból valamint természetünkből adódóan szükségünk van az ellenkező nem nagyonközelségére. Szükségünk van az érintésekre és emiatt annyi bonyodalmat okozunk magunknak amennyit csak lehet. 

Azonban hol a határ a kettő között?

Mi a különbség a szex és a szeretkezés között?

Van egyáltalán?

2017. május 24., szerda

Fórizs Krisztián - #Annak ott kell lenni

Annak ott kell lenni. Valahol.


Egy másodpercben, egy percben, egy órában, egy napban, egy hétben, egy hónapban, egy évben. Valahol ott kell lenni. Kereslek. 

Annak ott kell lenni.

A reggelekben, a délutánokban, az estékben. A szélben, a fákban, a levegőben, a hajnali hűvős nyári órákban, a didergős téli napokban.  A fáradt estékben, abban a kényelmes csendben. Az esőben, a napsütésben, a viharokban, a felhőkben, a tiszta kék égen. 

Annak ott kell lenni.

Az először találkozásokban, az elpirulásokban, a megbotlásokban, a tévedésekben, a hibákban, a vitákban, az átszeretkezett éjszakákban, a csókokban, az ölelésekben.  Minden rossz döntésben, az elfelejtett harcokban, a megnyert háborúkban, a könnyekben, a fájdalomban és bánatban is.

Annak ott kell lenni.


Akkor is ha fel akarod adni annak ott kell lenni.
De tudod minek kell leginkább ott lenni?
Neked és nekem.
Ígértem egy finom kávét valami idétlen helyen ahol majd leejthetek valamit az asztalról.
Ígértem egy sétát a Tisza parton mert gyönyörű, mert látnod kell, mert veled biztosan máshogy fogom látni. 
Ígértem egy kezet, ami mindig visszaránt majd a szakadéktól. 
Ígértem egy ölelést ahol otthonra találhatsz majd és nem kell egyedül lenned többet.
És tudod mit ígértem még?

Azt, hogy az enyém leszel.


2017. május 9., kedd

Fórizs Krisztián - Ragaszkodó II.

Szaladj és fuss te bolond! Menekülj.
Az ordító szív szava zord és keserű.
Miért vagy még itt mondd? Mire vársz?
Mindent elveszíthetsz ha magadba zársz.
Értem ne! Értem kérlek ne szakadj el.
Majd más magára ölt ha marad gondolatjel.
Bárcsak lemondanál rólam. Mondj le rólam.
Miért ragaszkodsz ilyen kitartóan?
Tűnj el végre, tűnj a szemem elől!
Hát nem érted, hogy ami bennem tombol megöl?
De te nem mész... nem szaladsz el.
Ne lépj közelebb csak add fel.
Emlékszem.
Rád.
Mindegy mivé válok ugye?
Te lendületből szeretsz
és lendületből ölelsz.


2017. április 20., csütörtök

Fórizs Krisztián - Egy befőttes üveg mosoly

Egész nap esett. Bennem.
Kint is. Irigylem a könnyeid.
Hogy vannak, mert lesznek
az enyéimnek meg nevesincs.

A mosolyod. Nem az eredményt.
Az utat, ahogy ráhajlik a szádra.
Futok. S dobom alá az edényt
hagy csöpögjön bele 'mámma.

Befőttet csinálok belőle,
itt úgyis mindig tél van.
A magány marad. Hideg.
Ha rád várok egy borítékban.