Egy erdőben sétáltam az árnyékommal,
mindig ugyanúgy és ott ahol köd ölel.
Nem változott semmi. Minden alkalommal,
arra voltam kíváncsi miért nem Ő jön el?
Megmutathatnád merre tévedjek el itt,
hogy megtaláljalak végre két csepp között.
Talán megkóstolnám hulló könnyeid,
ha már ajkunk egymásba nem ütközött.
Az arcodra ült mosoly mellé ülnék,
majd a mellkasomban lévő reaktorral a síromig szeretném.
A kép forrása:
Vörös Eszter Anna
"Everything You Can Image Is Real"
https://www.facebook.com/eszterannaswonderland/
Szép vers, szép érzés.
VálaszTörlésBevallom, nem szeretem a verseket és nem is értek hozzájuk, de ez nagyon tetszik.
VálaszTörlésLehet a zene is közrejátszott valamit, jó választás volt!
Nagyon tetszik a vers :) érdekes választás hozzá a Jigoku Shoujo-ból a betétdal.
VálaszTörlés