Alig maradt valami,
valamivel mindig elszaladtak.
Néha tőlem - talán csak lemaradtam,
vajon várt volna valaki?
Lehet soha nem is számított,
minden kéz késsel jár.
A magány meg csak úgy hozzájár,
valahogy minden szakadék csábított.
Mielőtt az utolsót is befoltoztam,
ásító szívem lángra kapott,
Mégis meglepetést tartogatott,
hiszen csak egy hang szólt - "Eloltottam!"
Azóta sem vagyok lusta szeretni,
óvni, megbecsülni, tisztelni Őt.
Ölelni míg kapunk levegőt,
hiszen miatta tudom magam összeszedni.
A kép forrása:
Vörös Eszter Anna
"Everything You Can Image Is Real"
https://www.facebook.com/eszterannaswonderland/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése