Két esőcsepp vigasztalja egymást,
zuhantak. Mosollyal boldogan,
hallottam a suttogást.
Éreztem, hogy nyomot hagy.
Cserbenhagytak, csobbanás.
Ezért nem léptem át több pocsolyát,
nyugalmat hagyva ott. Egyedül valahogy,
mindig könnyebb. Lehet tudnám az okát,
ha keresném - megtalálnám valahol.
De talán most csak vers vagyok. Valamiért megírtak,
valami margójára. Olvass el és takarózz velem,
olyannak írtak, hogy mindent kibírjak.
Nem kopok el. Nem bizony- nem teszem!
Azonban addig, míg szörnynek hívnak.
Nem jöhetnek rá, hogy csak csend vagyok.
A kép forrása:
Rózsa Anna
"RozinArt'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése