Nem vagyok képes lehozni egy csillagot sem,
viszont érted, talán kioltanám mind,
hogy legyen sötét míg versem az égbe vésem.
S emlékezz, mit hagytam neked odakint.
Képtelen lennék megszelídíteni egy tengert,
mégis szemeidben láttam először fényt s csillagot.
Tudod, ettől varázsoltad széppé azt a novembert,
mert valahol egy csókban - elhagytunk egy univerzumot.
Képes vagyok szeretni Csillagszem,
téged, együtt minden karambollal.
A legszebb katasztrófámként érezheted,
hogy életet adtál egy mosollyal!
A kép készítője : Kóródi János
Kedves Csillagszem! Kitartást kívánok a karambolokhoz ezzel a költőemberkével. De ezek a karambolok olyan gyönyörű verseket ihletnek benne, hogy vétek lenne az emberiségnek ha véget érnének. Bocsi...
VálaszTörlésTetszett a versed :) és a kép is nagyon jó :)
VálaszTörlésKrisztián! Nem tudom megállapítani,hogy romantikus vagy,
VálaszTörlésvagy egy kicsit "bolond".
Éppen ezért,vagy ennek ellenére nagyon szép vers.
Ha ez kell a gyönyörű verseidhez,légy ilyen.Más úgysem lehetsz!
Nagyon szép. Szeretem a szokatlan költői képeket, amiket használsz. Gratulálok!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólásokat!
VálaszTörlés