2015. január 15., csütörtök

Fórizs Krisztián - Ragaszkodó

Fekete rózsák díszeként,
könnyeden hulló piheként.
Rád vágyom karamboloknál,
ott - omladozó romoknál.

Szemed tenger Ragaszkodó,
melyben ajkad kapaszkodó.
Mosolyod béke poklomba,
benned találtam otthonra.

Szeretlek világvégéig,
egészen születéséig.
Szívesen meghalnék veled,
mert SzívrohamGyár így szeret.


A kép forrása:
Vörös Eszter Anna
"Everything You Can Image Is Real"

https://www.facebook.com/eszterannaswonderland/

5 megjegyzés:

  1. Az érzés mikor olvasom a verseid,és egész egyszerűen potyognak a könnyeim..
    Nincsenek szavak rá,hogy mennyire csodálatosan írsz.. A rímeid,a szavaid amiket használsz egyszerűen csodaszépek!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm, örülök hogy valakit megérintenek a verseim! :)

    VálaszTörlés
  3. Egyszerűen szépségesen szép :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Már egy ideje tervezem, hogy írok kommentet. Egyrészt azért, mert megérintenek a verseid, és bár nem vagy még hivatásos, nekem te vagy a kedvenc kortárs költőm. (A hivatásos részt nem sértésnek szántam, remélem nem vetted annak :) Csak mostanában érdeklődöm a líra iránt, és nagyon szeretek egy-egy régebbi műre/kötetre a te verseid ráhangolódni. Másrészt pedig azért akartam írni neked, mert a blogos oldalakon olvasott véleményeiddel is egyetértek, illetve a cikkeidet is szeretem. Azokban is van valami rejtett líraiság, amik nívósabbakká, valósabbá teszik a sokszor már hallott tartalmat. (Ez sem sértés, sőt: úgy értettem, hogy megújítod és megfoghatóbbá teszed azt, amit eddig sok embertől sokféleképpen hallottam már. Ez persze csak magánvélemény, főleg úgy, hogy nekem alapjáraton tetszik a hasonló stílus)
    Üdv: Kriszti

    VálaszTörlés