2016. november 13., vasárnap

Fórizs Krisztián - #Modern magány

A Wikipédia szerint a magány fogalma - "A magányosság olyan érzelmi állapot, melyben a személy erőteljes üresség és kirekesztettségi érzést tapasztal. A magányosság több, mint puszta vágy a társaságra vagy egy másik személyre. A magány egy átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot az ember életében. A magányos ember elvágva, elidegenítve érzi magát a többi embertől, számára nehézséget okozhat vagy lehetetlen is lehet értelmes emberi kapcsolatok kialakítása. Gyakran tapasztal szubjektív belső üresség érzetét és a világtól való elzártságot. Néha viszont jólesik az elzárkózás a külvilágtól. Vannak olyan pillanatok, mikor egyedül akarunk lenni. Az extrovertált személyiség társaságkedvelő, nagyobb társaságban érzi jól magát, szeret a társaság középpontjába kerülni, a magányosságot ezért fájdalommal éli meg. Az introvertált személyiség a magányt, egyedüllétet és az elmélyült elemzést kedveli, társaságban kényelmetlenül érzi magát, soha nem szeret nyilvánosság előtt szerepelni."

Nézzünk a dolgok mögé manapság mi a tapasztalat? Ha nem halljuk és látjuk a Facebook-os, Instagram-os értesítéseket egyedül érezzünk magunkat. Nemtől és korosztálytól függetlenül a közösségi média elbutított minket és arra alapozzuk és építjük az életünket, hogy Facebook-on megfeleljünk, hogy a legjobb pasasok és csajok lájkolják a képeinket és természetesen minél népszerűbbek legyünk. Mennyi is igaz ebből a jól megtervezett adatlapból, képtömegből ami az ismeretlenek elé tárul? Jóformán semmi. Jó képet könnyű csinálni, szépen hangzó szavakat könnyű leírni. Azonban amikor éles szituációban találjuk magunkat nem győzünk köntörfalazni és takargatni magunkat mivel a valóság ugye csúnyább. Nem tudunk élni nélkülük, felszínes maszkok mögé bújunk és úgy csinálunk mintha minden tökéletes lenne, pedig nem az.
Megmondom őszintén, magammal is próbáltam elhitetni, hogy jó ez így. Követőket gyűjtöttem Facebook-on, rengeteg lány írt és keresett és persze imádták a dumám. Azután nem telt el sok idő és meguntam. Elkezdett idegesíteni, hogy nem hagynak békén és olyan képeket küldtek minden gátlás nélkül - nem részletezném. Ekkor jött el az a pont, hogy elegem lett. Olyan ürességet éreztem, hogy felfoghatatlan. Mai napig eszembe jut a kérdés: vajon mi késztetett abba, hogy ezt csináljam? Tudom már mi - az elidegenedés. Nem voltak barátaim se magánéletem és az internet világába menekültem mivel ott szebbnek láttam mindent. Ami persze érzéki csalódáshoz vezetett.
Könnyű népszerűvé  válnunk bármilyen közösségi platformon. Elég egy jó képet csinálnunk, hollywood-i mosolyt villantanunk vagy dekoltázst. Egy kis reklám és rögtön minket akar mindenki. Valljuk be azonban,  ha vannak csendes egyedül töltött éjszakák ahol még az internet világa sem tud minket meggyőzni arról, hogy most ez itt nem a totális magány. Ekkora már nem hallod a Messenger új üzenetek hangját, nem lájkolta a szíved választottja a legújabb képed aminek kiválasztásával órákat töltöttél, nem ugrálnak a szívecskék Instagram-on. Mostmár egyedül vagy. 

Ez a kifelé szépet mutató világ nem igazi. Sajnos az igények is így alakultak.  Nekünk férfiaknak az a vonzó ha a fantáziánknak semmi nem marad. Hiszen mindent láthatunk ezeken a képeken és ha jó a dumánk vagy olyan valódi helyzetet hozunk létre simán hozzájuthatunk pikánsabb képekhez is. Nem mintha ez helyes lenne és itt felhívnám a figyelmet arra, hogy ne küldjetek ilyen képeket senkinek mert felelőtlen dolog. Persze ha a párodról van szó az már a Te dolgod és a Te felelősséged is. 
Ennek a kifelé magamutogató világnak hazudjuk, hogy jól vagyunk. Persze jól néz ki, ha tengerparti nyaralásokat, fényűző életet, hatalmas luxuskocsit mutogatunk minden ismerősünknek csak azért, hogy irigykedjenek ránk. Persze a valóság, hogy a tengerparti nyaralásra személyi kölcsönből utaztunk természetesen last minute ajánlattal megspékelve  ráadásként pont maradt annyi, hogy egy-két alkalommal selfiezhessünk egy drága étteremben - a luxuskocsit pedig éppen tudtuk lízingelni két hónapig azután visszavették.  Az őszinteség ciki lett így nyilvánvaló, hogy egyre többen érezzünk magunkat egyedül. 
Ezektől eltekintve, úgy gondolom van ésszerű megoldás. Ami egyszerűbb mint akármi más - légy őszinte mindig még akkor is ha a másikat esetleg megbántod vele - később jobban fájna neki ha utólag megtudná, hogy csak sajnálatból hazudtál neki. Így elkerülheted azt is, hogy elforduljon tőled és mondjuk egy barátság vagy kapcsolat lássa kárát a döntésednek. Természetesen szögezzük le zárásként, hogy néha szükségünk van egyedüllétre ámbár nem egészséges hosszútávon hiszen káros az egészségünkre is. Összegzésként -

"Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek haszontalanságra. Egyszer csak összeroppanunk e sok fölös teher alatt." 
Vavyan Fable


A kép forrása: 
http://www.wallpapersxl.com

2 megjegyzés:

  1. Az alapból kirekesztettek kábítószere a népszerűség. Megízleljük, rákapunk, élvezzük, míg semmivé nem válunk általa.

    VálaszTörlés
  2. Ez tényleg csak a modern világ ármánya? És nem lehet, hogy minden magány mögött az érték eldeformálódása áll? A világon minden megteszünk, hogy jól éljünk, de az emberek pótolhatóak számunkra.

    VálaszTörlés