Sky Jensen - Be Better Blogger Tippek #1. rész

Üdvözlök mindenkit!

Bevallom őszíntén, már hetek óta azon gondolkozom, hogyan kezdjek bele ebbe a bemutatkozásba, hogy ne kapjak végül egy dicshimnuszt magamról. Imádok beszélgetni, mindenféle témát boncolgatni, segíteni másoknak, de ha magamról van szó, ha meg kell ismertetnem magamat valakivel, vagy jelen esetben valakikkel, akkor elakad a szavam, oda a tudásom, tehát csak belevágok a közepébe, lesz ami lesz alapon.

Kezdjük az elején. A nevem Sky Jensen, és ebből már rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy ez bizony nem a szüleimtől kapott nevem. Ez egy álnév és mindenhol e mögé bújok. Boncolgathatnánk, hogy ez pozitív vagy negatív mások szemében, de őszintén szólva, engem ez nem érdekel. Addig nem, amíg én így, álnévvel érzem jól magam. Minden írásomat ezzel a névvel publikálom, és ez számomra így, egyenlőre jó. Később lehetséges, hogy ez megváltozik, nem tudhatom.

Tehát, huszonkét éve dobott le egy gólya az Alföldre. Ebből húszat Magyarországon is töltöttem, azonban ez megváltozott, mikor a barátommal, - aki mára a férjem,- nagy kalandra indultunk és kiköltöztünk Németországba. Ez miért is fontos? Mert itt kezdődött el a blogger életem. Ekkor kezdtem el írni és blogolással foglalkozni. Nem tudtam mit kezdeni a fene sok időmmel, ezért én is kipróbáltam magam az írás terén. Először Blog kritikákkal foglalkoztam, majd saját blogregények írásába kezdtem,  végül megtanultam a design szerkesztést is.  Azóta ez a mindennapjaim részévé vált, és igaz, néha nehéz, olykor  elgondolkozom, hogy miért is vagyok én még a bloggerek között, de aztán felvetül bennem a kérdés: hol, ha nem itt?

Úgy érzem, az idő során szerzett tudásommal tudok segíteni másoknak abban, hogy fejlődjenek. Nem érzem magam profinak, de minden nap tanultam és máig tanulok valami újat, és ezt a tudást szeretném átadni annak, aki kész rám figyelni egy picit.

SzívrohamGyár oldalán egy cikksorozatot fogok elindítani Be Better - Blogger Tippek címmel kezdő íróknak és bloggereknek, és persze bárkinek,  akik szeretné a kreativitását ebben a formában kiélni, de kételyei vannak a tudásával kapcsolatosan vagy nem tudja, hogyan is kezdjen bele, ebbe az egészbe. Azokat a tippeket szeretném megosztani, amiket az elején én is megtanultam. Szeretném, hogy ha könnyebb lenne, hogy ne kelljen napokat böngészni az  interneten egy-egy információ után. Tehát összefoglalva, ki vagyok én?

Nevezz csak Sky-nak, aki szívesen és önzetlenül segít, hogy megtaláld magad az alkotás ezen formájában és te is jó blogger lehess.

Az első cikkem a blogregények befejezéséről szól. A saját technikámat szeretném bemutatni, remélve, hogy ez majd segít annak, aki hasznosnak találja. 

Jómagam már a negyedik történetemet koptatom, ebből három már teljesen befejezett. Ezzel kapcsolatban nagyon sokan kerestek már meg, főként azokkal a kérdésekkel, hogy hogyan csinálom, mi a titkom, hogyan marad meg az ihletem és nem hagyom félbe a sztorikat.

Nincs szó varázslatról, nem az ufók hoztak - még ha néha az ellenkezőjét is érzem - és igazából ez nem olyan nehéz, ha a saját elveidet és feltételeidet követed.

Úgy gondoltam, leírom, én hogyan állok neki, írok meg, és fejezek is be egy történetet, hátha ezzel segítséget nyújtok nektek. Kezdjük egy kis elméleti boncolgatással, majd egy kis véleménnyel. 

Tegyük fel, hogy egy új történet van kialakulóban a fejemben. Már tudok egy kis morzsát abból a nagy kerek egészből, ami még homályos ugyan, de esélyt látok, hogy egy jó történet alakulhat ki belőle. 

Sokan, mikor lesz egy ötletük, azonnal beülnek a gép elé, vagy elő varázsolnak egy papírlapot és elkezdik felvázolni a karaktereket, oldalakon keresztül sorolják a szereplőik tulajdonságát, előéletét, viselkedéseit, hibáit, ezzel pedig elveszik a saját kedvüket az írástól, mert mire végig jutnak mindenkin, már legszívesebben tűzre vetnék az addig leírtakat, és mire eljutnak az írásig, már fele akkora a kedv, illetve a lendület. Arra koncentrálnak, ki- milyen legyen az adott történetben, nem pedig magára a történetre.

Én általában ezt teljesen kiküszöbölve, a történet cselekményére szoktam koncentrálni, és pár nap gondolkodás után, karaktertábla nélkül leülök és címszavakban felsorolom, a történetet nagy vonalakban, majd belekezdek az első fejezetbe. Addigra már hagytam magamnak időt, hogy nagyjából kialakuljon bennem a főszereplőm személyisége, hisz napokat gondolkoztam magán a történeten, nem külön a szereplőkön külön a helyszínen, hanem a kezdő szituációra és érzelmekre fókuszálva. 

Valahol el kell kezdeni. Felveszem magamban a szituációt. Legyen a példánk most egy lány, akit elhagytak a szülei, a nagynénjénél él, de hamarosan nagykorú lesz. Nem szeretne tovább rokonai terhére lenni, így azt tervezi, elmegy.

Mindenek előtt úgy hiszem, bele kell élnünk magunkat a szereplőnk helyzetébe. Éreznünk kell amit ő érez, tudnunk kell, mi fáj neki, mi bántja, mi az amit saját magának sem vall be. Ha ez megvan, akkor tudunk majd szívből írni. Képzeljük el magunkat az ő helyébe, mit éreznénk, ha a szüleink elhagynának? Ha kis korunk óta más emberek terhére lennénk? Ha el kellene mennünk, mi lenne az első lépésünk? Ha tudjuk a választ, - már pedig miért ne tudnánk - akkor ezt mind vigyük bele a fejezetbe. Tehát meg is van a kiinduló pontunk. Innen kezdjük a történetet. Mikor belekezdünk, próbáljuk meg átadni az érzéseket. 

Emlékszünk még a felsorolásra? Én azt szoktam használni arra, hogy nagyjából fejezetekre bontsam a cselekményszálat. Ahány pont, nagyjából annyi fejezet. Tegyük fel, hogy az első pontban azt írtuk fel, hogy a főszereplő előéletének bemutatása, jelenlegi érzései és kételyei. Kisebb konfliktus, ami előrébb lendíti a történetet, megerősíti a szereplőt abban, hogy a távozás jó döntés.

Tehát ezt is írjuk le, első fejezetünkben. Bemutatjuk a szereplőt, elmondjuk, hogy mi az oka a jelenkori kételyinek, gondjainak, milyenek a körülményei. A nagynénje mondjuk nem szeretni, és folyton veszekszik vele, ez pedig megerősíti abban, hogy mennie kell.

A fő szempontunk mindig az legyen, hogy fejezetről fejezetre előrébb kerüljünk, figyelve a szereplőnk személyiségének fejlődésre. A cél, hogy a végére főszereplőnk elérjen valahová, változzon, legyen jobb, vagy rosszabb ember, kerüljön végül jobb körülmények közé vagy esetleg rosszabba, de a lényeg, hogy tényleg fejlődjön. Azt se felejtsük el, hogy nekünk is szükségünk van egy keretre, ami alapján haladunk. Fontos, hogy legyen bevezetés, bonyodalom és egy befejezés is a történetünkben, különben egyhangú lenne. 

Rengetegen ott rontják el, hogy túlságosan előre gondolkoznak. Épp a második fejezetet koptatják, de már az utolsón gondolkoznak. 

Én mindig pici lépésekben haladok, fejezetről fejezetre, így kialakul bennem egy rendszer. Tudom mit akarok, hogy hova akarok eljutni és a végén ráér gondolkodni, kidolgozni, mert akár az is lehet, hogy írás közben megváltozik a cselekményszál, a szereplőink más felé haladnak, mint azt először gondoltuk volna, és ez megváltoztat mindent, amit addig kiterveltünk. Ha kis részletekben haladunk, mindent egymás után találunk ki és tervezünk meg, akkor csak arra koncentrálunk, hogy mi következik. Az élet is ilyen, nem igaz? Nem azon agyalunk húsz évesen, hogy mit csinálunk majd hatvan éves korunkban, hanem arra, hogy mi lesz holnap. Ilyen az írás is. Én így haladok, nekem ez bevált. Így kapok egy kerek történetet a végére. 

Az írás nem arról szól, hogy napokig tervezgessünk a helyszíneket a karaktereket és a cselekményszálat. A karakter építi magát, a helyszín magát hozza és cselekményt pedig formálják a karakterek, miközben írjuk azt. Az írás a képzeletről szól, és arról, hogy hogyan engedjük szabadjára azt. Felesleges berendezni egy teljes szobát, ahol majd a két főszereplőnk öt percig tartózkodik. Az olvasó nem arra kíváncsi, hogy lila a fal vagy zöld, van-e szép komód a fal mentén vagy sem, hanem arra, hogy a szereplőnkből mit vált ki a látvány. Kellemes- e számára avagy sem, mit érez az adott szituációban és mit gondol a szereplőnk. 

Én ehhez a szigorú rendszerhez tartom magam és ez az ami nekem segít. Ez az a hihetetlen dolog, számomra ez a megoldás.

A másik, sokat hallott kérdés amit kapni szoktam az, hogy hogyan vagyok mindig ennyire pontos a fejezetek érkezésével. 

Általában mindig heti rendszerességgel egy napon hozom a részeket és ez azért van, mert beállítottam magamnak egy időkeretet, ami számomra kényelmes, és ez időn belül meg tudom írni a fejezetet, majd publikálni. 

Tehát nincs itt semmi csoda, egyszerűen tisztában vagyok a saját korlátaimmal, azzal, hogy mire vagyok képes és mire nem.

Ha felismerjük a saját korlátainkat, megpróbáljuk magunkat a saját szabályainkhoz szigorúan tartani és nem fecséreljük az időt (szerintem) felesleges dolgokra, úgy gondolom egy idő után ráállunk a saját rendszerünkre és játszva fejezünk majd be egy történetet. Nekem sikerült.

Ti hogyan dolgoztok? Melyik számotokra a megfelelő technika? 

Ha van kedved, írd le, te hogyan dolgozol, milyen technikát használsz és egyet értesz-e a fentebb elhangzottakkal. 

Ha volna ötleted miről készítsek a közeljövőben cikket vagy ha kérdésed illetve kérésed van bármivel kapcsolatban, azt kommentben vagy a skyjensenhun@gmail.com - email címen a tudtomra hozhatod. 

Köszönöm a figyelmet, hamarosan jelentkezem a következő cikkemmel, melyben arról lesz szó, hogy hogyan kezdjünk bele a blogolásba. 

Sky Jensen

A Sky Word oldala ide kattintva elérhető!