2017. május 24., szerda

Fórizs Krisztián - #Annak ott kell lenni

Annak ott kell lenni. Valahol.


Egy másodpercben, egy percben, egy órában, egy napban, egy hétben, egy hónapban, egy évben. Valahol ott kell lenni. Kereslek. 

Annak ott kell lenni.

A reggelekben, a délutánokban, az estékben. A szélben, a fákban, a levegőben, a hajnali hűvős nyári órákban, a didergős téli napokban.  A fáradt estékben, abban a kényelmes csendben. Az esőben, a napsütésben, a viharokban, a felhőkben, a tiszta kék égen. 

Annak ott kell lenni.

Az először találkozásokban, az elpirulásokban, a megbotlásokban, a tévedésekben, a hibákban, a vitákban, az átszeretkezett éjszakákban, a csókokban, az ölelésekben.  Minden rossz döntésben, az elfelejtett harcokban, a megnyert háborúkban, a könnyekben, a fájdalomban és bánatban is.

Annak ott kell lenni.


Akkor is ha fel akarod adni annak ott kell lenni.
De tudod minek kell leginkább ott lenni?
Neked és nekem.
Ígértem egy finom kávét valami idétlen helyen ahol majd leejthetek valamit az asztalról.
Ígértem egy sétát a Tisza parton mert gyönyörű, mert látnod kell, mert veled biztosan máshogy fogom látni. 
Ígértem egy kezet, ami mindig visszaránt majd a szakadéktól. 
Ígértem egy ölelést ahol otthonra találhatsz majd és nem kell egyedül lenned többet.
És tudod mit ígértem még?

Azt, hogy az enyém leszel.


2 megjegyzés:

  1. Az utolsó mondat kicsit olyan, mint egy fenyegetés, de amúgy végig nagyon ott van benne valami...

    VálaszTörlés
  2. Van benne valami mögöttes, kimondatlan érzés ha az ember olvassa. :)

    VálaszTörlés