Fekete rózsák díszeként,
könnyeden hulló piheként.
Rád vágyom karamboloknál,
ott - omladozó romoknál.
Szemed tenger Ragaszkodó,
melyben ajkad kapaszkodó.
Mosolyod béke poklomba,
benned találtam otthonra.
Szeretlek világvégéig,
egészen születéséig.
Szívesen meghalnék veled,
mert SzívrohamGyár így szeret.
A kép forrása:
Vörös Eszter Anna
"Everything You Can Image Is Real"
https://www.facebook.com/eszterannaswonderland/
Az érzés mikor olvasom a verseid,és egész egyszerűen potyognak a könnyeim..
VálaszTörlésNincsenek szavak rá,hogy mennyire csodálatosan írsz.. A rímeid,a szavaid amiket használsz egyszerűen csodaszépek!
Nagyon szépen köszönöm, örülök hogy valakit megérintenek a verseim! :)
VálaszTörlésEgyszerűen szépségesen szép :)
VálaszTörlésNagyon tetszik nekem is! ^^
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésMár egy ideje tervezem, hogy írok kommentet. Egyrészt azért, mert megérintenek a verseid, és bár nem vagy még hivatásos, nekem te vagy a kedvenc kortárs költőm. (A hivatásos részt nem sértésnek szántam, remélem nem vetted annak :) Csak mostanában érdeklődöm a líra iránt, és nagyon szeretek egy-egy régebbi műre/kötetre a te verseid ráhangolódni. Másrészt pedig azért akartam írni neked, mert a blogos oldalakon olvasott véleményeiddel is egyetértek, illetve a cikkeidet is szeretem. Azokban is van valami rejtett líraiság, amik nívósabbakká, valósabbá teszik a sokszor már hallott tartalmat. (Ez sem sértés, sőt: úgy értettem, hogy megújítod és megfoghatóbbá teszed azt, amit eddig sok embertől sokféleképpen hallottam már. Ez persze csak magánvélemény, főleg úgy, hogy nekem alapjáraton tetszik a hasonló stílus)
Üdv: Kriszti