Deák Paula Blanka - Hullócsillagok magányával

zuhanok én is Félbehagyták az álmainkat, újságpapírral letakarták, elkésett hiteink nyomtatják, hogy ne seperje el a szél. Láttam, ahogy kifut a bakelitből a zene, és csak csend maradt, amibe’ nem hallják nevetésed. Rád hasonlít ma a végtelenség, bordáid között hajnalhasadás és néhány mozdulat amit sosem kaptál meg. Kezem halántékodon, Kezed halántékomon Bőrömről leperegtél, szemedből kiestem – otthonra már nem találunk. Múltban felejtett könnyeid mossák le rólam a ruhát. Így indulok. Nekidőlök a szélnek, most ér a szívemig, ahol valaha az arcod volt. / nincs már kinek elmondjalak / Papír zsebkendőbe töröljük a gondolatokat, két kézzel pazarolják vágyakat majd leemeljük a falról a tükröt és megnézzük magunkban a világot.

A képen "Deák Paula Blanka - Rutin hiány" című verses kötete.

Amit itt meg is vásárolhattok!

A kötetről pedig itt olvashattok kritikát!

Köszönöm, hogy elfogadtad Blanka a felkérésem! Egy igazi csoda vagy!