zuhanok én is
Félbehagyták az álmainkat,
újságpapírral letakarták,
elkésett hiteink nyomtatják,
hogy ne seperje el a szél.
Láttam, ahogy kifut
a bakelitből a zene,
és csak csend maradt,
amibe’ nem hallják nevetésed.
Rád hasonlít ma a
végtelenség,
bordáid között
hajnalhasadás és
néhány mozdulat
amit sosem kaptál meg.
Kezem halántékodon,
Kezed halántékomon
Bőrömről leperegtél,
szemedből kiestem
– otthonra már nem találunk.
Múltban felejtett könnyeid
mossák le rólam a ruhát.
Így indulok.
Nekidőlök a szélnek,
most ér a szívemig,
ahol valaha az arcod volt.
/ nincs már kinek elmondjalak /
Papír zsebkendőbe
töröljük a gondolatokat,
két kézzel pazarolják
vágyakat majd
leemeljük a falról a tükröt és
megnézzük magunkban a világot.
Amit itt meg is vásárolhattok!
A kötetről pedig itt olvashattok kritikát!
Köszönöm, hogy elfogadtad Blanka a felkérésem! Egy igazi csoda vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése