Kedvenc párosom; bocsánat a könnyekért,
amiért olykor szüntelen hullattál.
S bár tudom rossz emberért,
ok nélkül arcomon soha nem futottál.
Drága ajkaim; bocsánat a szavakért,
melyeket rossz ember felé erőszakoltam rád.
S bár tudom a címzettnek el sem ért,
mégis úgy csodáltam ajkát.
Tisztelt józanész; igazad volt,
túl sokat gondolkoztam, ugye..?
Hiszen, amit hittünk csak egy vakfolt,
és amúgy is csak a szívügye.
Egyetlen ketyegőm; vége van,
újra építelek azokból a romokból.
Amiket itt hagytak, maradtak,
s tudd: kilépünk a mocsokból!
A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/388857749057212975/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése