Ahogy a vízen sikló vonat
és az örömükben daloló fák.
Imádták a záporokat,
na meg ha jó a lélekidom ár.
Eme gőzös azonban tovább szaladt
hiszen én se itt akartam eltévedni.
Magamban kényelmesebb lett volna
egyszerűen csak elégetni.
A bőröndöm persze teli volt
amit még a hattyúk is megmosolyogtak.
Minden a vonattal együtt zakatolt
és ahogy közeledtünk, egyre többen motyogtak.
Lassan láthatóvá váltak a zuhanó hegyek.
Egyre csak jobban akartam rohanni.
Tárt kapukkal várt az emlékek roncstelepe
ahol mindannyian megtanultunk zuhanni.
A kép forrása: www.pexels.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése