Vajon tarthat egy zuhanás örökké? Minden bizonnyal nem. Mégis hinni akarok abban, hogy mi együtt zuhanhatunk időtlenül. Imádni fogom azokat a mosolyokat amelyeket én kergetek majd az arcodra, ahogy szépen lassan azokból a vonalakból csoda lesz. Az én saját csodám. Hálás leszek az otthonomért, érted, a pólusok közötti semmittevésért ahol megpihenhetünk.
Mesélni fogok a bennem élő fagyról. Arról az üres térről ahol mindig tél van. Mesélni fogok arról, hogy milyen szívtelenül élni és arról is milyen régóta élek már itt. Arról, hogy ha fogynak a könnyek és szárad a szem úgy kopik el vele a szív is. Megígérem, hogy az utolsó apró darabból újra kivirágoztatom majd ezt a helyet, nekünk. Nagyon jól tudom, hogy te fogod elhozni számomra a nyarat, vagy az őszt ahol együtt hullhatunk majd a levelekkel. Inkább az utóbbit választanám, hiszen a szemedben születhetett ez az évszak is. Egyszerűen csak soha nem szabad elmúlnod. Ilyen egyszerűen boldoggá teszel idővel.
A türelmetlenségem szerintem már tagadhatatlan. Várni, várni, várni. Tudok várni csak már nem akarok. Meg akarom kóstolni az ajkad, az ölelésed, a kávéd, az örömkönnyeid, a békéd. Mindent akarok mindennel együtt.
Ha sárkány leszel, leszek majd a lovag.
Ha fehér leszel, leszek majd a fekete.
Ha Nap leszel, leszek majd a Hold.
Ha csillag leszel, leszek majd a sötét anyag.
Mindenképpen ott leszek, szobahőmérsékleten.
A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/472033604677306268/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése